A Hiperkarma története során első alkalommal lépett fel kolozsvári közönség előtt, nem kis örömöt szerezve az erdélyi rajongóknak. Meg kell valljam, hogy az interjú előtti pár napban gyermeki drukkal vártam a jeles estét és nem csalódtam. Egy olyan emberrel beszélgettem, akinek a zenéje összeforrott a tízes és húszas éveimmel, mondhatni együtt nőttünk fel. Bérczesi Robi pont olyan, mint a zenéje, pont olyan, mint a karmája, épp olyan, mint a hiper karma.

Szia! Hogy vagy? Kicsit feszült itt a hangulat a koncert előtt. Hogy utaztatok?

Elfáradtunk ezen a nyolc órás úton és kicsit jön ez a koncertdrukk is. Már körülbelül húsz éve lépek fel színpadokon és még nem volt egy olyan koncertem, ami előtt ne lett volna iszonyatos lámpalázam.

Nagyon helyes! Végül is így jön szívből. Mikor volt az első koncert?

2000. augusztus ötödikén volt a zenekar első koncertje. Onnan számítjuk a zenekarnak a születését.

Erre én még nem emlékszem, mert pont akkor fedeztelek fel titeket, mikor a zenekar első ízben bomlott fel.

Hát igen, az miattam volt. Kidőltem. Drogproblémáim voltak és emiatt kétszer is meg kellet szűnnie a zenekarnak. Szünetelnie kellett.

Erős, kemény drogok?

Mindennapos könnyű- és keménydrog-használó voltam. De most már eljutottam oda, hogy már nem fogyasztok semmilyen drogot.

A drogokkal együtt az alkohol is repült?

A bort, sört, azt nem nagyon iszom. Gyakorlatilag egyáltalán nem. Koncert előtt jól jön egy kis lazító whisky. De például otthon egyáltalán nem iszok.

Szakítás a drogokkal. Nem féltél, hogy a zenei pályádba is belekerülhet? Hogy nem fogsz tudni többet zenélni sem? Mondtad, hogy összefüggött nálad a dalszerzéssel.

Muszáj volt szakítanom a drogokkal, mert végül – mint minden droghasználót – zsákutcába vittek. Onnan aztán se előre, se hátra nem volt út. Úgyhogy nem volt vesztenivalóm. És persze józanul rám tör a depresszió, megerősödik a lustaságom is. Sok dolgot – például a munkát – a drogokkal kötöttem össze, de mára már azt érzem, hogy a belső békémnek, a lelki békémnek a megtalálása most életemben először fontosabbá vált, mint a dalszerzés. Úgyhogy akármi is lesz, mindenképpen kitartok a drogmentes élet mellet. Mert így szeretnék élni. Elég sok évemet elpazaroltam már ahhoz, hogy elegem legyen a drogokból.

Szinte minden interjúd elkerülhetetlen témája ez a drogkorszak. Mennyire unod, mennyire zavarnak ezek a múltra vonatkozó kérdések?

Nem tudom. Mostanában a fiatalok hogy állnak a drogozással? Mikor annak idején én gimnazista voltam például vidéken – Komlón –, oda nem is jutottak el a drogok. Nem is tudtuk, mi az a fű. Most már nyilván másféle körülmények közt ismerkednek a drogokkal a fiatalok. Szerintem teljesen nyilvánosan jelen vannak az életben, mint a sör például. A fiataloknak szerintem nagy része kipróbálja már jóval hamarabb, mint én, aki 22 évesen kezdtem el drogozni. Ha tizenévesen kezd el az ember drogozni, az nyilvánvalóan más, ott azon is múlik, hogy milyen a természete és a személyisége az embernek. Orosz rulett a drog. Nem lehet tudni, hogy kinél üt be – de nagyon – és ki az, aki tudja használni csak úgy, bulikon, buliból. Nekem nem volt olyan szerencsés a helyzetem, mert olyan voltam, hogy nem tudtam nélküle élni.

Most már több éve tiszta vagy, ha jól értettem. Mit csinálsz, mikor nem zenélsz?

Sajnos nálam a depresszió egy ilyen általános dolog. Néha nagyon belemegyek, hónapokra is akár, és akkor bármit csinálok, nem tudok tőle megszabadulni. Amúgy az időm azon részében, amikor nem próbálunk, nem koncertezünk, nem stúdióban vagyunk, vagy éppen nem dalt írok, akkor általában enni szoktam. És nagyon sok filmet nézek, amióta kijózanodtam. Filmek terén nagyon képben vagyok. Gyakorlatilag mostanra már a filmtörténet klasszikusaitól kezdve napjaink filmjeivel bezárólag szinte minden fontos filmet láttam.

Kinézted az internetet? Akkor te kinézted az internetet!

Abszolút. Sorozatokat is, mindent.

Kedvenc film? – Ha élhetek e banálisnak tűnő kérdés feltevésével.

Immár tizennyolc éve stabilan a kedvencem a Truman Show. Nem is annyira azért, mert olyan jól sikerült film, hanem inkább a mondanivalója miatt. Vannak paranoid vonásaim és ezeket a drog csak felerősítette, de mióta az eszemet tudom, ezek megvannak nekem. És ez a film mintha a paranoid énemről szólna. Úgyhogy ez a kedvenc filmem. A második kedvenc filmem az a Mátrix első része. A harmadik kedvenc filmem pedig a John Malkovich Menet.

Van itt neked akkor egész listád. Én meg már azt hittem, butát kérdezek. Sorozat?

Igazából amit angolul tudok, azt a Jóbarátokból tanultam meg. Amikor még nem volt ez az internetes streamelés, akkor még DVD-n néztem a filmeket és megvettem mind a tíz Jóbarátok DVD-t. Gyakorlatilag kívülről tudom. Ezzel keltem, ezzel aludtam el. Volt, mikor egyfolytában csak a Jóbarátokat néztem, semmi mást. Utána áttértem az Így jártam anyátokkal-ra, amire nagyon fújtam, mert csak egy Jóbarátok-koppintásnak tűnt, aztán rájöttem, hogy bár a színészek maguk nem olyan humorosak, viszont a forgatókönyvek sokszor ütősebbek és ötletesebbek.

Milyen érdekes, hogy két vígjátékot mondtál kedvenc sorozatodnak, mikor elmondásod szerint befelé fordulós, depressziós vagy. Azt jelenti, hogy azért csak szeretsz nevetni.

Igazából a nevetőgépet szeretem. Egyszer rájöttem arra, hogy valójában a Jóbarátok minden egyes része egy-egy tragédia. Csak próbáld meg úgy nézni, hogy leveszed a hangot és tedd fel a feliratot.

Hogy él a hétköznapokban Bérczesi Robi?

Van egy kis kialakult rendszer az életemben, egy meglehetősen kis területen élek. Van egy vendéglő az utcánkban, az a törzshelyem. Oda néha beülök, de legtöbbször hazahozom az ételt. Nagyon szeretek egyszerre enni és olvasni. Igazából az evést olvasás nélkül nem is nagyon tudom elképzelni. Olvasni amúgy is nagyon szeretek, fantasztikus érzés belemerülni egy jó könyvbe. Addig olvasom újra és újra a sorokat, amíg el nem tudom képzelni, akár a tájleírásokat, akár egy személynek a jellemzését, akár egy párbeszédet. Én ilyen beleélős olvasó vagyok, nem sportolvasó.

Sportolvasó? Ezt hogy érted?

Sportolvasónak hívom az olyan könyvolvasókat, akik csak úgy átfutják a sorokat és utána azt mondják, hogy húú, most kiolvastam 200 oldalt egy óra alatt. Mint mondtam, én beleélős olvasó vagyok. Viszont a sportolvasásnak is van előnye, mégpedig az, hogy nagyon sokszor újra el tudod olvasni ugyanazt a könyvet úgy, hogy közben mindig akad benne valami újdonság, amire sportolvasás közben nem emlékeztél, merthogy siettél közben.

Apropó újdonság! Boldog születésnapot is kívánok, így utólag! Negyven éves lettél. Mennyire van időd, energiád és kedved például a magánélethez?

Hát negyven éves lettem. Igen. A korombeliek már családos emberek, gyerekeik vannak, feleségük van. Vannak, akik már el is váltak, de mindenkinek volt már legalább egy nagyon hosszú kapcsolata vagy menyasszonya. Igazából én eléggé ilyen magamnak való ember vagyok, kicsit kényszeres is. Szeretem, ha minden úgy áll, ahogy hagytam. Nem mondom, hogy tisztaságmániás vagyok, mert takarítani azt nem tudok és/vagy nem szeretek, viszont a rendet azt szeretem. Magyarul: nem baj, ha ujjnyi vastagon áll a por, de minden ott legyen a helyén, merőlegesen, párhuzamosan.

Azt is olvastam, hogy újra zenélsz a Biorobottal.

Igen, zenélgetünk. Óvatosan teszem magamra a terheket. Nem akarom, hogy megint drogosként találjam magamat a mocsárban. De ez nem fog megtörténni. Az nagyon jó, hogy újra összeálltunk Nemes Andrissal. Egy héten egyszer átjön és elkezdünk ötletelni. Nagyon sok vitánk volt régebben, főleg azért, mert rendkívül ingerült voltam. De ő nagyon türelmes volt. És most már nincsenek vitáink és remélem, ő is érzi ezt, hogy már másképp állok hozzá. A közös dalszerző üléseink is sokkal vidámabb hangulatban telnek el. És írjuk az új dalokat. Ami még hátravan az életemből, abban az időben szeretnék minél többet úgy megélni, hogy harmónia és béke legyen bennem, és hogy kedves tudjak lenni az emberekkel. És hogyha szeretetet kapok, akkor az látszódjon rajtam, hogy ki tudjam mutatni, hogy jó szeretetet adni és kapni. Nekem ez mindig nehéz volt.

Mitől függ, hogy ha mondjuk, írsz egy dalt, akkor az Biorobot vagy Hiperkarma lesz?

A Biorobot-dalokat Nemes Andrással írjuk. Teljesen együtt. A Hiperkarmánál pedig úgy zajlik a munka, hogy én megírom a dalokat, féldemózóm és a vázlatok alapján rakjuk össze a próbán a zenekarral a megfelelő szólamokat.

Készülőben van egy könyv, vagy talán már el is készült?

Már évek óta készülőben van. Amikor 2014-ben kijöttem a pszichiátriáról és kijózanodtam, gondoltam, hogy esetleg írhatnánk egy könyvet a Hiperkarmáról és az életutamról. Felkértünk erre egy újságírót, Dömötör Endrét és kazettára, diktafonnal felvettünk 6-7 órányi beszélgetést; ami aztán nem került kigépelésre, így abba is maradt a munka. Nem tudom, miért, talán még nem volt itt az ideje, hogy memoárt írjak.

A másik pedig a már említett lustaság?

Igazából van egy olyan oka, ami még nekem is nagyon távoli – és itt kapcsolódik be a lustaság –, hogy lehetséges, hogy ezt a könyvet nekem magam kellene megírnom.

Na, látod? Hát ki más írná meg?

Sajnos nem vagyok író. Szerkeszteni meg még kevésbé tudok, de valószínűleg ez lesz a dolognak a menete. Ha egyszer majd – valami kisebb csoda folytán – átáll az agyam és elkezdek írni, akkor én fogom megírni. Még 15 évesen magával ragadott a rock and roll és a dalírás. Mióta az eszemet tudom, regényt akarok írni.

Lehet, tudsz írni, csak nem tudod még, mert nem fogtál neki.

A cselekmény vázlatát kéne tisztázni. Csak nehéz úgy megírni egy regényt, hogy már tudod, hogy mi lesz a slusszpoén a 300. oldal végén. Amióta csak az eszemet tudom, író akartam lenni, úgy értem, már általános iskolás korom óta, de aztán jött a kamaszkor, beütött a rock and roll és az egy jó időre kisöpört a fejemből minden mást.

Egy ujjal gépelsz?

Aha.

Hát így lehet, sokáig fog tartani. Miért nem gépelsz több ujjal?

Fogalmam sincs. Nem tanultam meg soha, így ment az életem folyamán. Nem tudom.

Akkor nem a kedvenc kommunikációs platformod a számítógép, gondolom.

Nem. Nem-nem. Az internetről én teljes mértékben lejöttem. Semmi közösségi média. Nagyon bele voltam bolondulva a Facebookba, de aztán hirtelen elhatározással töröltem magam róla.

Térjünk kicsit vissza még a zenéhez! Mi a helyzet a Hiperkarma várva várt negyedik albumával?

Két dalt a negyedik albumról már megjelentettünk és decemberben megjelenik egy harmadik. Márciusban pedig felveszünk hozzá még hetet, így tehát összesen tíz dal lesz a negyedik albumunkon. A dalok készen vannak, demó szinten már léteznek. Szerintem január folyamán fogjuk felvenni, csak nagyon nehéz, mert közben sokfele megy az agyam, mintha benne lenne minden az egész általam ismert világból és egyszerre akarna beszélni.

14972026_1239143762827256_1444537379_n

Balla Noémi

Advertisements