A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékének tisztelgő és a fogságból hazahozott emléktárgyakból álló, “Meghalni könnyebb, mint elválni” címet viselő kiállítást nyitották meg október 12-én a Sapientia kolozsvári karának épületében. Az ünnepélyen, amely tulajdonképpen az Erdélyi magyar civilek szovjet fogságban 1944-1949 Emlékkiállítása, előadást tartott Benkő Levente történész és Murádin János Kristóf gulágkutató, egyetemi tanár.
A megnyitó egy perc néma csenddel kezdődött a sztálini Szovjetunió munkatáboraiba elhurcolt foglyok emlékére, majd a jelenlévők megtekinthettek egy eredeti hangfelvételeket felhasználó rövidfilmet, két Kolozsvárról elhurcolt fogolyról. A vetítés egyből elfelejtette a résztvevőkkel a saját problémáikat és sikerült átérezniük azt a lelkiállapotot, amelyet a foglyok érezhettek akkoriban. A filmet a Schindler listája című film zenéje kísérte, ami még inkább sugallta a kilátástalanság és a reménytelenség érzését.
Benkő Levente történész előadásából tisztább képet kaphattunk az akkori viszonyokról. A bemutatott levelek lehetőséget nyújtottak arra, hogy azonosulni tudjunk a fogságban lévő magyarokkal, átélhettük sorsukat, megtudhattuk kívánságaikat és érzéseiket. A legsúlyosabb szavakat egy háromszéki fogoly levele tartalmazta: „Ezek valószínűleg azt akarják, hogy vagy románok legyünk vagy itt pusztuljunk el.”
Murádin János Kristóf, a Sapientia egyetemi adjunktusa már régóta foglalkozik szovjet lágerekbe deportált erdélyi civilek életével s a kiállítás szervezőjeként elmesélte, hogy három hónap alatt 449 emléktárgyat sikerült összegyűjtenie. A kiállítás táborban használt tárgyakból, dokumentumokból és levelekből állt össze. A tárgyak értékeket hordoztak magukban egykori tulajdonosaik számára és mindegyik egy-egy sorsot mesélt el.
A kiállítás legmeghatóbb pillanata egy barakk tetőszerkezetéből elhozott faléc átadása volt. Szerencs Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke, Árvay Attila hozta el a kiállításra és beszédében arról mesélt, hogy ez a tetőszerkezeti darab nem hordoz már rosszindulatot és fájdalmat, hiszen a sok ima, ami meghallgattatott a láger falai között, megtisztította azt.
Az állófogadás előtt Murádin János Kristóf azzal a gondolattal zárta az estét, hogy vigyázzunk a történelmünkre és a jelenünkre, hiszen az szolgál majd alapul a jövő nemzedékeinek.
Írta: Lázár Beáta, Fotó: Szabó Lídia-Dóra
Perspektíva 
Hozzászólás