Az egyetemi életről sokat hall előzetesen az ember. Azt mondják, ezek azok az évek, amelyeket majd az unokáknak mesélünk, mondván a nagyi/nagypapi is volt már menő, volt már kalandvágyó.

DSC_0125_Kiss_Gabor

A Váróterem projekt utolsó előtti előadásának főszereplői mi voltunk. Igen mi. Mi egyetemisták. Az előadás az egyetemi élet ismerős jeleneteit elevenítette meg. Találkoztunk a hárpia titkárnővel, a bulizással, a szesszió nyomorúságával, a bentlakás izgalmaival, az éjszakába nyúló videojátékokkal és megannyi élethelyzettel. Fülbemászó dalok, humoros szövegek kisérték végig a két órát.

Ezeket az ember igazán csak akkor értheti, ha benne él. Először az előadást középiskolás koromban láttam. Már akkor is nagyon tetszett. Vicces volt, lényegre törő, néha elgondolkoztató. Minden meg volt benne, ami egy jó előadáshoz kell. De valahogy, akkor még nem hagyott bennem nyomot. Nem gondoltam utána azt, hogy ez tényleg a valóság. Azt hittem, hogy ez csak az egyetemről szóló mesék kötege. S most több mint egy év után, immáron egyetemistaként, nagyon jól esett a felismerés, hogy tényleg megtörténnek ezek a dolog, tényleg ilyen helyzettel találkozom én is naponta. Az én szobatársaim is néha kikészítenek, és oltári nagyokat veszekedünk. A hét nagy részében én is zacskós levesen, és zakuszkán élek. Ragadtam már be a liftbe és veszekedtem a taxi hátsó ülésén. A kis rövid részek egy egészet alkotnak. Bizonyára nincs olyan, aki minden helyzettel azonosulni tud, de biztos vagyok benne, hogy sok közülük nagyon is ismerős.

Az előadás után az alkotókkal való közös beszélgetésen fény derült arra is, hogy hogyan jött létre maga az előadás. A történeteket együtt rakták össze személyes és hallott sztorikból. Mindenkinek van egy vagy több kedvenc, szívéhez nőtt jelenete. Még most is nagy élvezettel játsszák ezt a darabot, pedig az egyetemi éveket már a hátuk mögött hagyták.

A jövőbeli terveket illetően elárulták, hogy sok érdekességgel készülnek, köztük egy horror bábjátékkal is, ami most még csak ötlet szintjén van jelen.

Vicsi Judith

Fényképeket készítette: Kiss Gábor