Az előadás, ahol a muffintól gyomorfekélyünk lett…

„Kezdődik? Nem kezdődik? Ez most már az? Nem tudooom.”

Mindenkire gyanakodva néztünk a ZUG udvarán, minden második embert színésznek gondolva. Addig a percig, amíg be nem rontott egy ezüstszínű, magyar rendszámú autó, kokelár sofőrjével együtt, aki kérdőre vonta a társaságot: Mi van má’? 

10859412_4944391464423_577196323_n
Meglepetés a muffinban

Itt kezdődött el a hetünk legvagányabb másfél órája. A darab a mai társadalom fiatalabb rétegének tipikus alakjai köré épül, rengeteg iróniával, szarkazmussal, mindennapi helyzetek szélsőséges ábrázolásával fűszerezve. Egyfajta tragikomédia.

Az álmodozó művész mindig is meg volt győződve arról, hogy ő egy napon nagy és ismert személyiség lesz. A cigifüst és indulatok embere komoly ihlethiányában párján vezette le frusztráltságát. Egy igazi reklámcicán, a kudarc ellenpéldáján, aki mindenben lepipálta nyomorúságos pasiját. „Te vagy maga az alázat! Megfaraghatnák rólad az alázat szobrát! Nézd csak, ki is faragom neked a kanapéból!” – hangzott el az szarkazmusban úszó művésztől.

Egyszer csak Johnny Gold kultúrember dalaira meg videóira emlékeztető produkció lepte meg a közönséget: a nagymenő a mikrofonnal és kábelével erotikus táncot lejtett – éneklés közben – az előbb említett szoboralapanyagon/kanapén. Ő melegfelvonulásokat idéző színkombinációkban szórakoztatott a legváratlanabb pillanatokban frappáns beszólásaival. De nem tudtunk szabadulni a gondolattól, hogy talán egy LL Junior imitátor áll előttünk.10859547_4944403424722_2007403561_n

Hamarosan hatalmas szemüveg mögül pislogott ránk ártatlanul az egyik legmorbidabb, de talán kedvenc szereplőnk. Mindennapi környezetünk tipikus lúzer fiúja, a lehető legfeltűnőbb kocka viseletben. Az ártatlan külsőbe bújtatott nagy csomag szerencsétlenség a darab legvérfagyasztóbb, betegesen szórakoztató poénjait sütötte el, a világ legszerényebb mosolyával az arcán. Az udvarlás mestere a „de szarul nézel ki” duma után is levette a lábáról (szó szerint) a kiszemelt leányzót.

A depresszió mélységeiben vergődő fiatal lány energiavámpírnak („Dracula de energie”) titulálta magát. Már az udvaron kereste Kókuszt, a kiskutyáját, még azelőtt, hogy észrevette volna bármelyikünk is a darab kezdetét. Önpusztító nézeteinek talán a paleo-kaja lehetett az oka. „Ősember kaja, mert hogy ő még egészséges volt, s mert hogy azt mondják, az vagy, amit eszel.” A sikertelen öngyilkossági kísérleteinek hallatán újra rájöttünk, hogy eléggé beteges a humorérzékünk.

A főbb lecsúszott, sivár életet élő karakterek mellett láttunk még béna riportert, még bénább technikusokat, intellektuel cipelőmunkásokat. Mindenkit regénybe illő, egyedi alakként említhetünk.

Néha reklámok meg dalok fonódtak bele a történetbe, élőben futó tévés programmá vagy akár szappanoperává alakítva az előadást. A háttérben levő öltönyös, vörös szemű alakok a műsorok irányítóiként, fenyegetően figyelve ülték végig a darabot. A megszólaló dalok, feldolgozások beleillettek a történetbe, háttérzeneként filmes élményt nyújtottak a nézőknek.

A Váróterem Projekt legújabb produkcióját nagyon is ajánljuk minden színházkedvelőnek, humorkeresőnek, szórakozni vágyónak na meg a szarkazmus mestereinek.

A darab David Foster Wallace, Allen Ginsberg és William S. Burroughs szövegei alapján íródott.

Szövegkönyv: Botos Bálint
Rendező: Botos Bálint
Díszlet/jelmez: Kupás Anna
Produkciós asszisztens: Sipos Krisztina
Videó: Gaál Csaba.
Színészek: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Rácz Endre, Sebők Maya, Vass Zsuzsanna
Lugosi Béla Emlékzenekar: Imecs Tamás, Sipos Krisztina
Fény és hang: Formația Comemorativă Lugosi Béla
Felirat: Csoma Nóra, Bertóti Johanna

Berekméri Gabi, Fele Enikő